Egy villanásnyira elgondolkodik az ember, mi is a keresztneve Czikk Lászlónak, olyannyira összeforrt a nevével a cége, hogy mindenki Czikkhalasnak emlegeti. Nyilvánvaló, hogy ez nincs is ellenére. Háromszáz hektáron létesített halastavakat. Megdöbbentőnek tartja, hogy előtte évente hétmillió köbméter kiváló minőségű víz hasznavehetetlenül kifolyt az országból. A közeljövőben erdősítést tervez, s még újabb tavakat is szeretne építeni. Huszonöten dolgoznak a cégnél. A tavakból tizenhét megyébe szállítanak halat. Már csak két saját boltjuk van, ellátnak öt nagyáruházat, rendszeresen vásárolnak tőlük csárdák és kiskereskedők. Évente mintegy nyolcszáz tonna pontyot forgalmaznak. A boltokba kerül a hal egyharmada. A másik egyharmad rész a horgászegyesületek tavaiban fickándozik tovább. A harmadik harmad pedig a két nagy ünnep, karácsony és húsvét előtt fogy el, zömmel Budapesten. Czikk László legnagyobb bosszúsága mostanában az, hogy bár havi 150 ezer forintot költenek a telefonokra, de a térerő bizonytalansága miatt vagy lehet telefonálni vagy nem.