Közhírré tétetik!!!
Adatik tudtára kicsiknek és nagynak
Kinek van még füle, kikiáltom annak!
Szóljon gyorsan mindenki sógornak, komának,
Eljött az ideje a SZÜRETI MULATSÁGNAK.
Itt mulat a falu apraja és nagyja
Búját és bánatát mind otthon hagyja!
Bor folyik a csapból, ihatja ki bírja
Részegségért ki-ki csak magát okolja!
Kisbíró mostan a híreket dobolja,
Hogyan és mi történt versbe szedve mondja!
Az Úr 2009-ik esztendejében
Nem üldögélünk bánatosan, tétlen!
Nálunk ma már minden oké,
És az érdem mind azoké,
Kik a falut terelgetik,
Köszönetet mondunk nekik.
Falusi- és egyházfők
Mind csupa példaképek ők.
Vállalkozók hosszú sora
Nem tévesztenek ők soha.
A falura egy sem káros,
Adózásban kicsit sáros.
Adatik tudtára kicsinek és nagynak
Kinek van még füle, kikiáltom annak!
Őszi rózsák virítanak, lelkes a kis csapat
Megjelennek mindenhol, hol műsorszám hiány akad!
Nőnapon és anyák napján vagy saját farsangon
Énekelnek, bolondoznak fiatalos hangon.
Megunták ezt a férfiak s kigondolták gyorsan,
Alakítsunk legény klubot, neve legyen GOLDMAN.
Tett követte az ötletet, és ma már ott tartunk,
Minden hétfőn klubba járnak, s ott jól érzik maguk.
Voltak persze rendezvények az elmúltévben szépszámmal,
Mint a magasztos Betlehemes az Evangélikusok templomban.
Volt Adventi délután, Életházi anyák napja,
Egynapos falunap minek foci volt alapja.
Felavattuk Tájházunkat ez év júliusában,
Büszke lehet mindenki ki segített e munkában!
Pancsikoltak kicsik-nagyok a szép gyermeknapon,
Medencében lubickoltak, élvezték is nagyon.
Idősek napján meg mi történt, elmondom én bátran,
Csak azért, hogy legközelebb viduljanak a Műv. Házban.
Összegyűlt a sok jó ember, nem volt ez nagy csoda,
Várta őket Sülyi Károly operettes dala.
A művészúr lelkesedett, mindent bele adott,
De a kedves hallgatóság nem vette a lapot.
Nem akartak énekeli! Tán szégyellték magukat?
Legközelebb csápoljanak! Legyen: „Ereszd el a hajam”!
Mélyen tisztelt egybegyűltek,
Kik utcára menekültek!
Emlékeznek a múltévre, mit mondtam én akkor?
Elsorvad a falú, ha nem nő a lélekszám,
Ne lankadjon soha a legény szerszám!
Örömmel jelentem elindult valami,
Idén két párnál is lezajlott a lagzi.
Két házasság egy év alatt rég nem volt minálunk,
Rajta, rajta fiatalok újabbakat várunk!
Ha már van házasság, jön majd annak sója,
Reméljük, hogy rövidesen kopogtat a gólya!
Még egy hírt említek, bár nem nálunk történt
Mivel minket is érint, elmondom hát önként.
Város lett a szomszédunkból, mindenki hallhatta
Szájunk szegletét kis mosoly elhagyta!
Meglepődtek ők is, mármint a (gyönki) lakosság,
Nem nagyon követték falujuk sorsát.
Persze az óta rendeződtek a sorok,
Ma már a polgárok nagyobb része boldog.
Mit kívánhatunk mi varsádi népek?
Legyen Gyönk városban magas szintű élet!
Ne feledjék azért, hogy mi is itt vagyunk
Ugyan kis faluban, de boldogulni akarunk!
Jószomszédi viszony maradjon fenn tovább,
Ellenkezőjének mi nem látjuk okát.
Adatik tudtára kicsinek és nagynak
Kinek van még füle kikiáltom annak!
Van még egy mondásom így a szüret előtt,
Szőlősgazdák figyelem, szóljon hát ez nektők!
Annyi legyen a must fokának az egysége,
Mint a gazda „lőcsének” centiben mért egysége!
A bor nem vízből van, szőlő annak anyja,
Láthatja mindenki, ki torkán csúsztatja.
Isten éltesse hát a falu népét,
Kisbíró szövege mostan leli végét!
Kívánok sok jót, bort és egészséget,
A mai napon jó mulatást néktek!
Vigadjon a falu apraja és nagyja
Vigadjon reggelig mindenki, ha bírja!
Aranyos, gyémántos, meleghangú mamák,
Fotelban szundító, horkolgató papák,
Jázmin viráglelkű, kedves, szép leányok,
Kocsmából kidobott mulató zsiványok,
Kétnapos kisbabák, százesztendős vének
Tudják mindnyájan versem itt ért véget!
2009.09.26.-án jó időben és jó hangulatban került megrendezésre a VIII. Varsádi Szüreti nap, melyen átadásra került az 1000 éves Tolna megye zászlaja
