Varsád történetéből
Lovasi Imre gyűjtése nyomán
A helységnév eredete szláv.
A mai szájhagyományokban fellelhető verziókat,
Varsád névadásáról, illetve
elnevezéséről kétségbe vonható
Az
egyik ilyen a feltevés, - ami a szájhagyományokban
fellelhető - hogy a település nevét, a varsádi
német bevándorlók, a XVIII. Században,
egy esemény kapcsán költötték volna.
Miszerint a telepesek Kisvarsádot, az első lakóhelyüket,
elhagyni kényszerülésük után
sajnálkozásukat fejezte volna ki, adtak ezzel a
fogalommal hangot, hogy „War schade". Ezt a feltevést el
kell vetnünk. Sok bizonyíték utal arra, hogy ez
kizárt. Tehát, hogy a község nevét
ők költötték volna, az idejövetelükkor.
A helységnév évszádokkal megelőzte a
bevándorlásukat. (Lásd: I
. melléklet)
Ez az 1330-as térkép, térképvázlat,
az ún. Pápai tizedjegyzék alapján
készült, és igazolni látszik a településnek
ekkori létezését, mint ahol még nem volt
ugyan szilárd építésű templom, de a
Tolna megyei faluhálózathoz tartozott. A környék
faluhálózat kialakulásának kezdete a
fejedelmek korával, a honfoglalás idejével indul
meg. A végleges falurendszert, a falvak hálózatát,
mint az országban mindenhol, István király
művének tekintjük. A falumegtelepedés és a
faluhálózat véglegessé válásának
eszköze azonban a szilárd építésű
templomok voltak. Közismert Szent István rendelete a „10
falu - egy templom" építéséről. Az
nem ismeretes ugyan, hogy ez a sorrend, e rendelet alapján,
hogyan gyarapodott ezen a vidéken, hogyan épültek
a templomok. De azt tudjuk, hogy az arány a templomos helyek
javára folyamatosan váltózott, az évszázad
folyamán. Nyugodtan feltételezhetjük tehát,
hogy az árpádkor végére ezek az arányok
itt is kialakultak. A második ok, Székely István
és Merczy gróf között 1722-ben köttetett
adás - vételi megállapodás Varsádról,
és az erről található iratokban leírtak.
Ezekben, az iratokban félreérthetetlenül Varsádról
van már szó. Ez, a németség bevándorlása
előtti történet.
Varsád
újkori megalapítója

Claudius
Florimundus Mercy
1666
- 1734.
A
korabeli téglagyárban (XVIII. Század) égetett
téglái között találunk, többféleképpen
jelzett változatot, amit a mellékelt fénykép
igazol. Így „JT WA", „TJ WA" és „WA"
felirattal. Ezek a gyártmányok, a német
telepesek, bevándorlás korabeli készítményeknek
vélhetőek. Az első változat: „Johann Trautmann
Warsád".

Vagy a második változatban már
némileg közelít a magyar írásszabályokhoz,
mert előbb a családi, és csak azután írja
a keresztnevét, így: "TJ WA". Majd a harmadik
változatban csak „WA",(Varsád) a község
neve maradt német írásszabályok szerint,
meglehetősen naiv rövidítési formában. A
német telepesek gondja valószínűleg, az
lehetett, hogy ezt a nevet német nyelvszabályok szerint
„Farszádnak" kellett volna kiejteni, így ők a
„V"(= fau) helyett a „W"- t vették szolgai módon
használatba, a gyártmányok származásának
jelölésére, és ami német nyelven
tökéletes fordítása a településünk
nevének. Az „S" hangot egyszerűen elhanyagolták,
mert valószínűleg ezzel már nagyobb gondok
lehettek számukra. Amin voltaképpen nem lehet
csodálkozni, mert a bevándorlók nem ismerték
a magyar nyelvet, így ez igazolja őket, világossá
teszi, Varsádnak az akkori fennállását,
létezését. És azt is - természetesen
-, hogy a névadáshoz a német telepeseknek semmi
közük nem volt.
Azt
a bizonytalan vélelmet is el lehet oszlatni, hogy Varsád,
a nevét egy halászati eszközről - nevezetesen a
„varsa" nevű halfogó szerszámról - kapta
volna, mert földrajzi (domborzata) alakzata hasonlít egy
varsához. Ez is kizárt és teljesen lehetetlennek
tűnik, mert a középkorban élő embereknek nem
igen voltak, vagy lehettek rálátásai a település
földrajzi, (relief) kinézésére.
A
község elnevezése, a legújabb kutatási
eredmények szerint délszláv fogalom
.*
A szlávok (rácok) nyelvén fonetikus kifejezési
módban, „varsád": kertet, kertművelőt, kerttel
való foglalkozást jelent. Ez a feltevés
valószínűbbnek tűnik, Varsád névadására,
mert a környező helységek elnevezése is inkább
egyfajta foglalkozási gyakorlathoz kapcsolódik.
Vidékünkön ez nem ritkaság, hogy a helyeket
egy foglalkozás, egy tevékenység gyakorlásáról
nevezték el. Különös figyelmet érdemel
itt, e vonatkozásban Tormás, a honfoglaló Árpád
unokájának, helyfoglalása e környéken.
Aki a mai Kistormás és Nagytormást (Tormás
pusztákat) birtokolta. Kistormás Kisvarsáddal,
és Varsáddal határos. Kertművelésre
nagyon alkalmas területen fekszik, mindkét helység.
A huszadik században, még Kisvarsádon és
a mai Varsádon is, tehát mindkét településen
folyt kertművelés. Kerti földeknek ismertük
Varsádon a Jánosföldeket, a Szállási
káposztáskerteket és a Kukoricavölgyet is.
E három Dűlőt, ritkán használták más
kultúrák termesztésére. Kisvarsád,
az azon végig húzódó patak mentén
egészen Kistormásig kitűnően alkalmas terület a
kertművelésre. Magas talajvíz-állással,
forrásokkal és vizekben gazdag patakokkal, az öntözési
(árasztási) lehetőség biztosítására.
Mindkét település területe Észak-Déli
fekvésű, így az uralkodó szél a
csapadékot, a kerti növényeken gyorsan
felszárítja, míg a talaj hasznos nedvességét
nem mérsékli. Határozottan valószínűsíthető
Varsád helységnévnek innen való eredése
is. Feltehető, hogy a kiszolgáló népek, tehát
Tormás udvartartásának része volt, és
az udvartartást kiszolgáló népek
lakóhelye. Ugyanis Kisvarsádon találhattak a
német telepesek, a bevándorlásukkor egy Rác
(görög-keleti) templomot és egy temetkezési
helyet is. Erről föl lehet tételezni, vagy igazolni
látszik, hogy Kisvarsád a tizennyolcadik században
is még lakott helység volt, melyen földművelő és
állattenyésztő emberek éltek.
Varsád,
a református vallású Székely István
alezredestől került a hőgyészi Merczy família
birtokába, vétel címén 1722-ben. Hosszú
pereskedés kísérte az ügyletet, mert a
pécsi Pálos-rend tartott volna igényt Varsádra
és ezért perelték Székely Istvánt,
úgymint Merczy grófot is. E perek során Székely
család ügyésze kiharcolta illetékeseknél,
hogy végül az Ítélőszék
elutasította a Pálos-rend keresetét. Így
Varsád 1722 augusztusától a Merczy család
végleges birtokában maradt
*
Tehát az őseink a
betelepülésükkor, itt két lakott települést
találhattak és mindegyikben középkori
templomot. Egyike itt Varsádon, a mai evangélikus
Templom mögötti dombon, az őket megelőző (itt élő)
református és katolikus magyarok temetkezési
helyük alsó (Keletre néző) végében.
A másik templom Kisvarsádon a
"Steinkipfl"(varsádi
kiejtéssel:"sta΄kip΄l") legmagasabb pontján.
A csordakúttól Délre, mintegy 250 m távolságban
lévő dombocskán állt. Előbbi református
és az utóbbi úgynevezett ráctemplom. Több
vonatkozású levéltári, iratnak a
megismerése után lehet erre következtetni. A
Steikipfl a varsádi köznyelben használatos
neve a dombocskának. A templom helyét pontosabban nem
lehet meghatározni. Ennek a helynek az elnevezését
valószínűleg a német földhasználók
költötték, és jóval később,
amikor a templomrom már szétszóródott. A
felépítmény és a temetkezési hely
kövei-téglái, úgymint az emberi csontok is,
a mezőgazdaságilag művelt területen ide-oda forgatódtak
és emiatt elkülönült ez a terület. Így
kaphatta később ezt a jellemző egyedi elnevezést, ami
a község kataszteri helynevek között nem
szerepel.
*
H. Knieβ:
Tagebuch fon einer
Begegnung c. könyvében írja
le.
*
TMLT iratanyaga.