A közel 800 éves,
és a törökök kivonulása után
elnéptelenedett Varsádot 1713-1786 között
mezőgazdasággal foglalkozó hesseni evangélikus
németek népesítették be.
A három
szobából, konyhából, füstölőből,
kamrából és padlásfeljáróból
álló, 1884-ben épült tájházunk
vertfalu, részben még fellelhető díszes
homlokzata felett kontyolt tető ékesíti.
Az utcafront
felőli és a hátsó szobát sváb
bútorokkal, míg a középső helyiséget
székely és felvidéki berendezési és
használati tárgyakkal rendezték be. A konyha is
a svábság életét mutatja be. A
lakóépülettel szemben található az
egykori kovácsműhely épülete, amelyben a
mindennapi életben használt szerszámok és
használati tárgyak kaptak helyet.
A lakóépület
folytatásaként található a fészer,
benne egy jó állapotú szekér, valamint a
mezőgazdaságban használatos eszközök
sorakoznak. Ennek fala vályogból épült, de
a közvetlenül mellette található istállóé
már Varsádon készült téglából.
Az istállóban a jászolon kívül
lószerszámok is láthatók. Az udvaron un.
hidas disznóólak állnak.
Az épületet,
ezt a jó állapotban megőrzött régi „sváb”
házat 2006-ban vásárolta meg a Német
Kisebbségi Önkormányzat, eredeti bútorzattal
és használati tárgyakkal együtt, így
hitelesen mutatja be a századelő varsádi lakosainak
mindennapjait.
(További képek a galériában!)